2020. jún. 5.

Irások

Szellemes. Olyan "marktvéni".

Mark Twaint egy napon, amikor egy Hardford utcán sétált megszólítottaegy öreg koldus:
- Adjon egy pár centet, uram, könyörgöm...
Épp egy kocsma előtt mentek el.
- Jöjjön, barátom - mondta a nagy író -, fizetek magának egy-két pohár italt, hogy felejtse el a szegénységét...
- Én sohasem iszom, uram.
- No, és mi lenne, ha vennék magának egy doboz jó szivart?
- Soha életemben nem dohányoztam...
Közben egy fogadóiroda elé érkeztek.
- No és mit szólna, ha megtennék egy lovat a maga nevében? Remek tippem van!
A koldus tiltakozott:
- Ne tessék! Én soha életemben nem játszottam...
Erre aztán Mark Twainnek hirtelen jó ötlete támadt:
- Jöjjön barátom! Öt dollárt kap, de velem kell jönnie, hogy bemutassam a feleségemnek.
- De kérem - kiáltott fel a koldus -, engem a nők sem érdekelnek!...
- Maga félreért engem barátom - válaszolta Mark Twain jóízűt nevetve -, csak azért akarom bemutatni magát a hitvesemnek, hogy lássa az asszony, hogy mire viszi egy ember, aki nem iszik, nem dohányzik, nem játszik és akit még a nők sem érdekelnek...

*Vörösmarty a nürnbergi törvényszék(em) előtt*

Immáron közel egy hónapja vezeti a slágerlistát virtuális naplómon a „Tót csuda! mely dolog az: hogy a magyar ellen ugatsz?” címen közzétett bejegyzésem. E címet – természetesen a figyelemfelkeltés szándékával – 
Vörösmarty Mihály versikéjének egy sorából ragadtam ki. Bár figyelemfelkeltés gyanánt bármely sora megtette volna, olyannyira szívhez szóló gondolatokat tartalmaz – nem is beszélve az aktualitásukról.
Nos, azóta érkezett néhány észrevétel és megjegyzés. Kendőzött, kevésbé kendőzött és kendőzetlen egyaránt. Maradjunk annyiban, hogy a többség megalapozottnak tartotta Vörösmarty apánk értékítéletét. Mindazonáltal egy kedves olvasóm rátapintott a lényegre, amikor megjegyezte, hogy a költő ma bizony büdös náci lenne, ha ugyan lenne mersze bármely kis pondrónak ahhoz, hogy nekirontson egy óriásnak. A bogarat azonban elültették a fülemben, s nem is hagyott nyugodni. Valami bűzlik Vörösmarty körül. Vörösmarty nem az, akinek mutatja magát…

De most lerántjuk róla a leplet, s a nácivadász törvényszékünk elé idézzük őt minden idők egyik legfasisztább, legrasszistább költeménye miatt (pü-pü, ruhaszaggatás, hamuszórás). Ez pedig nem más, mint A vén cigány című förtelmes iromány, amely méltán lehetne a fasiszta-rasszista-antiszemita-antiezmegazmegamaz Jobbik himnusza is. No, ebből szemezgetünk, lássuk a bizonyítékokat!
*„Húzd rá cigány, megittad az árát!”*
1. Kapásból tegezi, mint annak idején a kakastollas csendőrök (az nem baj, hogy az annak idején csak utána jön, a nácista-fasiszta-rasszista-antiszemita-antiezmegazmegamaz bűnök időben oda és vissza is elévülhetetlenek. Meg minden.
2. Cigányozza, romázás helyett. No comment.
3. Az összetett mondat második tagmondata azt a látszatot kelti, hogy az illető roma polgártárs a keresményét alkoholos italok fogyasztásába fekteti.
4. Bizonyára ismerős az a kotonreklám, amelynek felirata a „húzd rá cigány” – s a cigánysággal (bocsánat, romasággal) kapcsolatos demográfiai problémák egy sajátságos megoldását igyekeztek vele egyes nácista-fasiszta-rasszista-antiszemita-antiezmegazmegamazista állatok propagálni. Lehet, hogy a költő is része a kotongyárosok és a romagyűlölők világméretű összeesküvésének? Ezt még alaposabban fel kell deríteni!
*„Ne lógasd a lábadat hiába!”*
Tessék, a klasszikus előítélet-kép a romákkal szemben: lógatják lábukat, nemdógoznak, csak a segílyre várnak. Önmagában ez az egy mondat is elegendő  lenne a költő megfeszítéséhez. No de menjünk tovább!
*„Mit ér a gond kenyéren és vízen,*
*Tölts hozzá bort a rideg kupába.”*
Ez meg a klasszikus úri lenézés: nagy kegyesen felajánl a romának egy kevés bort a szokásos kenyér és víz mellé, csakhogy szenvedést okozzon néki ezzel is.
*„Mindig így volt e világi élet,*
*Egyszer fázott, másszor lánggal égett;”*
A cinizmus magasiskolája!
*„Húzd, ki tudja meddig húzhatod!”*
Burkolt fenyegetés a kisebbségi polgártárs életének kioltására.
*„Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot”*
Nyílt fenyegetés, az elkövetési eszköz pontos megjelölésével (az elkövetési magatartás lehet szúrás vagy ütés).
*„Szív és pohár tele búval, borral,*
*Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.”*
Minden valószínűség szerint ez csak a figyelem elaltatására szolgál. Ezt követik ugyanis a valóban nyílt brutalitást tartalmazó sorok.
*„Véred forrjon, mint az örvény árja,*
*Rendüljön meg a velő agyadban,*
*Szemed égjen mint az üstökös láng,*
*Húrod zengjen vésznél szilajabban."*
Hát kérem, mintha csak a Fűrész forgatókönyvét olvasná az ember! A nyers erőszakot nem is kell kommentálni, szavanként egy életfogytiglani lenne a megérdemelt büntetés. Ámde ne kerülje el figyelmünket itt sem a nácista-fasiszta-rasszista-stb. motívum. Ennek ékes bizonyítéka, a felsőbbrendűség ismételt hangoztatása, az „árja” kifejezés használata…
Eddig, s ne tovább! Valóban igaza volt a kedves olvasónak: Vörösmarty Mihály nácista-fasiszta-rasszista-stb mivoltához immáron kétség sem férhet.

Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod,
az még nem jelenti azt,
hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját,
ha nincsen bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki az embereknél eredményt akar elérni
kell, hogy szeresse őket!
Senki nem tud igazán örülni,
ha nincs benne szeretet.
Jóbarát az, aki jön, mikor mindenki megy!
A barátság és a szerelem egy lélek,
amely két testben lakozik.
Nem tudod, mit rejt a sorsod.
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg feledni a rosszat,

S őrizd meg a boldog perceket.
Egy mosoly nem kerül semmibe, de nagyot visz véghez.
A mosoly beragyogja mindazokat, akik látják!
Szeretem a mosolyokat és a nevetést.
Ha valaki mosolyt szeretne saját életében,
akkor annak tennie is kell érte valamit.
...Hogy mit is?

Természetesen nem haraggal, féltékenységgel,
mohósággal vagy gyűlölettel,
hanem szerető kedvességgel,
őszinte nyitott szívvel és bizalommal.
Az életet igazán csak akkor élvezhetjük,
ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése