2015. szept. 8.

SZERetettel és hálával tedd, amit teszel,


még akkor is, ha nem a megfelelő tevékenységet, ha nem az ideális munkát végzed Fontos,

hogy figyelj MAGadra, mert ez a TITOK ott van BENNED!!!

Hogyan működik a SZERetet és a hála?
Miért szükséges hálásnak lennünk és
SZERetetet sugároznunk MAGunkból akkor is,
ha épp nagyon nem ott vagyunk, ahol akarunk,
ha épp olyan tevékenységünk van, ami nem nekünk való
és nagyon nem SZERetjük azt?

Fájdalomcsillapító, EGÉSZség-tapasz, fájdalomcsillapítás, EGÉSZség-tapasz
Miért lennék hálás valamiért, amit utálok?
Miért tenném SZERetettel azt, amit gyűlölök?

Rövid válasz:
azért, mert ha nem vagy hálás, ha nem SZERetettel teszed azt, amitől
nagyon meg akarsz szabadulni, akkor odaláncolod MAGad a "nem SZERetetem" dologhoz.

Legyen az hely, munka, kapcsolat, EGÉSZségi állapot, pénzügyi helyzet, ...stb...

Bármi...Hosszabb válasz:

Az "utálom" és a "gyűlölöm" és a többi hasonló érzelem, indulat,
pl. mint az ítélkezés, feszültség, stressz, ellenállás
olyan béklyóként ül a Lelkeden, ami nem enged felemelkedni.

KÉPzeld el, hogy ha a tengerre teszel egy gumicsónakot és azt teli pakolod  nehezékekkel.

Kövekkel, vasgolyókkal, beton darabokkal, és minden egyéb nehéz tárggyal...

ElKÉPzelted?

Ugye nem marad fent a tengeren ez a gumicsónak?

Lesüllyed.

Teljesen hasonlóhan húz le a mélységbe mindannyiunkat minden indulatunk,

haragunk, gyűlöletünk, ítéletünk, ellenállásunk, panaszkodásunk ...stb...

Minden egyes ilyen "nehéz" gondolatunk, érzelmünk egy-egy nehezék a Lelkünkön.

...és amíg ragaszkodunk ezekhez a "nehezék"-einkhez,

amíg ragaszkodunk a panaszkodáshoz, a dühünkhöz, FÉLelmeinkhez,

fájdalmainkhoz, önsajnálatunkhoz, önbírálatunkhoz,

MAGunk, vagy mások hibáztatásához, ítélkezéseinkhez, gyűlöletünkhöz,

ellenállásunkhoz, ...stb...

és közben azt várjuk, hogy

* EGÉSZségessé váljunk,

* SZERetetteli, megértő párkapcsolatunk legyen,

* több pénzünk legyen,

* jó munkát találjunk,

* kibéküljünk,

* megbocsássanak nekünk,

* ...stb...

az épp olyan, mintha a gumicsónakot

telipakolnánk nehezékekkel,

még jól oda is erősítenénk hozzá

és közben elvárjuk, hogy

a gumicsónak a tenger felszínén lebegjen

és bejárja azt az utat, amit mi SZERetnénk,

azt várjuk, hogy elvigyen minket a vágyott helyeinkre...

Vajon tudatosak vagyunk, amikor ezt várjuk el?

Vajon tudatosak vagyunk rá, hogy egy nehezékekkel telipakolt "gumicsónaktól" várjuk el,

hogy ringatózó könnyedséggel vigyen minket a tenger felszínén oda, ahová mi vágyunk?

Vajon tudatosak vagyunk rá, hogy kellemes tengeri utazást várunk egy

tenger mélységébe süllyesztett csónaktól?

Valószínűleg nem.
Nem vagyunk tudatosak rá, mert bele sem gondoltunk ebbe!

Talán soha nem gondoltuk, hogy mekkora őrülten nehéz súlyokat pakolunk

Lelkünkbe, amikor dühösek vagyunk ítélkezünk, gyűlölünk - és a többi

hasonló érzésnek engedjük át MAGunkat...

Mabel Katz a fenti videóban ezért mondja, hogy tedd SZERetettel és hálával, amit teszel, mert ez fog Téged elvinni arra a helyre, ahhoz a munkához, amit SZERetni fogsz, ami Neked való...

A csónakos hasonlatra átfordítva:

Azért pakolj ki minden nehezéket a csónakodból,

mert csak úgy tud felemelkedni a csónak a tenger felszínére...

...és mivel ott,

a felszínen vannak azok a helyek,

ahová TE el akarsz jutni,

ott van az a munka,

amit SZERetni tudnál,

ezért  lehetetlenség addig rátalálnod

a SZERetetteli dolgokra,

amíg nem engeded el,

amíg nem pakolod ki a Lelkedből

a rossz érzéseket.

Tehát a sorrend:

1) Abbahagyni a panaszkodást, az önostorozást, dühöngést, önsajnálatot,

önbírálatot, FÉLelmet,

MAGunk, vagy mások hibáztatását,

ítélkezést, gyűlölködést, ellenállást, ...stb...

és SZERetni MAGad, a tevékenységedet, a helyet ahol vagy, a

kapcsolataidat, párkapcsolatodat, az EGÉSZségi állapotodat, a pénzügyi

helyzetedet, ...stb...

2) Megjelenik életedben az

* EGÉSZség,

* jó kapcsolatok,

* boldog család,

* SZERetetteli, megértő párkapcsolat,

* több pénz,

* jó munka,

* kibékülés,

* megbocsátás,

* ...stb...

Nem felcserélhető!

A fenti sorrend nem felcserélhető,

mert amíg a "csónak" a tengerbe süllyedt állapotban van,

addig nem tud a felszínen úszni!

Rendben, - mondhatod.

...de hogy SZERessem azt a munkát, amit utálok?

...de hogy SZERessem azt, hogy engem senki sem SZERet?

...de hogy SZERessem azt, hogy nincs pénzem arra, se, hogy a számlákat

kifizessem?

...de hogy SZERessem, hogy állandóan veszekszünk?...stb...

Gondolj arra, hogy ez a mostani helyzeted egy tapasztalat.

A tanulási folyamatnak egy állomása.

Egy ízelítő, egy kóstoló.

Kipróbáltad, hogy eldönthesd, hogy ez tetszik-e Neked, hogy akarod-e ezt a valóságodba?

SZEResd azért, mert kipróbáltad, megtapasztaltad.

Mer​t​ már tudod, hogy nem ez az, amire vágysz.

Bölcsebb lettél.

Már tudod, hogy más helyzetet akarsz, mint ami most van.

SZEResd azért, mert tehetsz mellé egy pipát, hogy ezt is kipróbáltad és már erről is el tudod dönteni, hogy akarod-e, vagy nem.

SZEResd azért, mert már tudod, hogy a következő tapasztalat felé akarsz haladni!

SZEResd azért, mert tudod, hogy a SZERetet az az ösvény, amin ki tudsz jutni ebből a helyzetből.

SZEResd azért, mert tudod, hogy a SZERetet az,

ami erőt és kitartást ad ahhoz,hogy a rossz érzésektől meg tudd szabadítani a Lelked, hogy az

megkönnyebbülve tudjon haladni a "tenger felszínén" és elvihessen olyan tapasztalatokhoz, amit SZERetsz,

ahol jól érzed MAGad!

...ha Neked ez nehezen megy,ha nehezen tudsz megszabadulni a rossz érzéseidtől,panaszkodástól, önostorozástól, dühöngéstől, önsajnálattól, önbírálattól,FÉLelmeidtől,

MAGad, vagy mások hibáztatásától,ítélkezéstől, gyűlölködéstől, ellenállástól,

akkor valószínűleg túl sok fájdalmas,túl sok zavaró érzés és gondolat van Benned,

a Lelkedben...

​, akkor tedd meg apránként, lépésről lépésre

DE, tegyed és ne várjál senkire és semmire,

mert csak TE teheted meg​

Lesz egy pont,ahol rájössz,hogy önerőből nem megy, kérd Istent,segítsen,avagy tegye meg, amire egyedül képtelen vagy!

Katolikus iraki pap az iszlámról

Marika küldte:

Az Iszlám Állam az iszlámot képviseli, mégpedig száz százalékosan.”
Ezek a szavak a katolikus iraki pap, Douglas Al-Bazi, Erbil
plébánosának szájából származnak. Al-Basi vendégszónok volt a Comunione e
Liberazione Közösség (CL) Riminiben rendezett találkozóján. Szinte senki
nem mert eddig ilyen világosan fogalmazni, mint ez az iraki katolikus pap,
aki testén viseli az iszlám sebeit. Erbil plébánosát kilenc évvel ezelőtt
rabolták el és kínozták meg a dzsihádisták. „Az első négy nap még inni sem
adtak semmit.”

Al-Bazi atya nem fogalmaz diplomatikusan, ahogy mostanában az iszlámmal
kapcsolatban dívik. Világos szavakkal kimondja, amit gondol. Ami mondani
akart, az nem egyezett meg azzal, amit a nyugati tanszékeken hirdetnek, és
amit szívesen hallgatnak. Az ő szavai annál inkább összhangban vannak
mindazzal, amiről a Közel-Kelet keresztényei beszámolnak.

Douglas Al-Bazi két keresztény menekülttábor lakóinak lelkigondozója Ankawa
mellett. „Egy évvel ezelőtt kora reggeltől késő estig keresztények ezrei
menekültek hozzánk.” Egy exodus, aminek még nincs vége, „mert a gyilkos
bandák tovább öldökölnek”. „Büszke vagyok, hogy iraki lehetek, szeretem
hazámat. Hazám azonban nem büszke arra, hogy én is egy része vagyok. Ami az
én embereimmel történik, az genocídium, népirtás. Kiáltom felétek: *Ne
konfliktusról beszéljetek. Ez népirtás!”*

Al-Bazi nem akar „mérsékelt iszlámról” hallani semmit. „Ha az iszlám
köztetek él, talán elfogadhatónak tűnik a helyzet. De ahogy valaki
mohamedánok között él, minden lehetetlenné válik. *Ha mi, keresztények
elhagyjuk országunkat, akkor ott nem marad többé senki, aki világosság és
sötétség között különbséget tudna tenni.”*
„Némelyek azt állítják, hogy olyan sok mohamedán barátom van, akik
szimpatikusak. Igen, persze, hogy szimpatikusak, itt, nálatok. Ott azonban
egészen más a helyzet.”
Ott a keresztényeket üldözik, vadásznak rájuk, bezárják, megkínozzák,
megölik őket. Minden eszközt bevetnek, hogy megtagadják keresztény hitüket,
ebbe tartozik a rituális tömeg-megerőszakolás, amit néhány iszlám országban
a büntetés egyik fajtájának tartanak. A Biblia birtoklása bűntett, a
szentmise celebrálása tilos. *„Visszaestünk az első vértanúk elrejtett
barlangokban ünnepelt titkos szentmiséinek a korába”,* mondta Erbil
plébánosa.

Al-Bazi atya minden nap kockáztatja, hogy a nyílt utcán gyilkolják le.
Ennek ellenére elfogadta a meghívást Riminibe, és erős hanggal szólt a
süketté vált Európához, ami olyan hangokat, mint az övé, nem akar hallani.

„Amikor kilépünk egy templomból soha sem tudhatjuk, hogy egy templomba
valaha még élve beléphetünk-e. Bagdadban az én templomomat is
felrobbantották, a szemem előtt. Gépfegyverrel lőttek a lábamba. Előbb vagy
utóbb valószínűleg meg fognak ölni.”
„Amikor elrablásom során láncra verve tartottak, láncom szemeit a
rózsafüzér imádkozására használtam. Nem könyörgök hozzátok segítségért. Nem
vagyok megfélemlítve, ahogy népem sem megfélemlített többé. *Úgy gondolom,
hogy meg fognak semmisíteni minket. De azt is gondolom, hogy az utolsó szó
mégsem az övék. Jézus azt tanította nekünk, hogy nekünk is hordanunk kell a
keresztünket, és mi, a Közel-Kelet keresztényei pont ezt tesszük. Nem az a
döntő, hogy keresztünket hordozzuk, hanem az, hogy a végsőkig vállaljuk
keresztünket. Készek vagyunk erre.”*

Beszéde végén Douglas Al-Bazi plébános figyelmeztette a nyugatot:
*„Ébredjetek
fel! A halálos kór ajtótok előtt áll. Benneteket is meg fognak semmisíteni.
**Mi, Közel-Kelet keresztényei vagyunk az egyetlen csoport, aki a Gonosz
arcát láttuk: az iszlámot.”*