Ön is lehet Cirenei Simon
1 hónapja be van dagadva a térdem, az orvos szerint húzódás, kíméljem. Most meg belekeveredtem a náthába, melyettorokfájás kísér.
Számomra, de szerintem sokak számára is aktuális gondolatokat szeretnék a betegséghez való hozzáállásról megosztani Önnel.
Számomra, de szerintem sokak számára is aktuális gondolatokat szeretnék a betegséghez való hozzáállásról megosztani Önnel.
Íme, Laczkó Zsolt kórházlelkész gondolatai:
A betegséget, fájdalmat, szenvedést, mint próbát lehet tekinteni „rablónak”, mely elvette javainkat, ám vendégként is fogadhatjuk, és asztalunkhoz hívhatjuk.
Lehet minden ember a betegségben, szenvedésben Cirenei Simon, aki Jézus keresztjét segít hordozni.
Az ember számára a legfőbb jó az üdvösség, az öröklét. A betegség és az egészség is állapot, de csak a földi élethez kötődő állapot.
Nem mindegy, honnan nézzük a világot.
Ha önző vagyok, és csak befelé nézek, a betegség lehet tragikus, drámai, bele is pusztulhatok.
Nem arról szól az élet, hogy a saját sebeinket daráljuk, mantrázzuk. Ha találkozunk a rosszal, ne azt kérdezzük miért, hanem azt: mi a célja, mit tanulhatok általa?
Klaus Brenner szerint az vagy, amire vagy akire nézel. Ha önző módon csak magunkra nézünk, az maga a pokol: a magány pokla.
Emberi nagyság, a lélek magasabb szintű ereje kell ahhoz, hogy az önfelülmúlást meg tudjuk tenni.
Az ember tiltakozik a betegség, a szenvedés, a halál ellen.
Szeretné kitörölni az életéből, de nem lehet: az élet nehéz.
Jézus életében is ott voltak ezek a nehézségek, pedig ő bűnt nem követett el. Kínszenvedése és halála volt az ő intenzív időszaka: ezt hívjuk megváltásnak. Emelkedettség, különleges lelkierő kell ahhoz, hogy a betegség, fájdalom órájában azt tudjam mondani: „Legyen meg a te akaratod!”
A világban a rossz van. Ám ha belső békével elfogadom a rám eső részt, akkor én a rosszat kiiktattam a világból, és át tudom formálni jóvá.
Hősiesen hordozva keresztemet fel tudom azt ajánlani például családtagjaimért.
Magyar Kurír
Adj Uram erőt a mindennapok keresztjének hordozásához!
Imádság betegségben
Istenem, Atyám, nehezemre esik most azt mondanom: "Legyen meg a te akaratod." Letört vagyok, és már bátorságom sincs.
Fájdalmaim szinte elviselhetetlenek.
Minden, ami oly bőven kitöltötte életemet, most olyan messzinek tűnő számomra.
Az emberek, akikhez kötődött életem, a munkám, barátaim, mindennapi tevékenységem. Magam vagyok, egészen egyedül, de veled szeretnék lenni életemnek ezekben a nehéz óráiban.
Bármennyire is erőtlen vagyok, mégis megkísérlem, hogy igentmondjak arra, ami most velem történik.
Ámen.A MIATYÁNK nagy zenekari kísérettel Andrea Bocelli szólista előadásában …
BÖJTE CSABA REMÉNY-ÉBRESZTŐ SZAVAIT KÜLDÖM
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház.
Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését? Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér, keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk:
"Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek","bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok".
Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme.
Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel?
Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett: van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába...
Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni?
Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mint nap azt mondani,hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mint nap csak az hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt, amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak, és hogy mennyi állatot tudtál* *értékesíteni a saját tehéncsordádból.
Nem kell bölcselkedni,valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te> örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatalember mint szakács hazajött, és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az
elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk.
Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!
Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet:
A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél?
Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát.
Így, bezárva a macskanem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, ahol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, ahol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle
deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed..
Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot.
Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt, és mi szépen, csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes: a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét.
Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
E néhány gondolattal szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet, melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést, amiért nem tudtam Székelyföldről személyesen elmenni Budapestre. Adja a jó Isten, hogy áldás legyen ezen a mostani találkozón is!
Csaba t.
*Antoine de Saint-Exupéry imája:*
„Uram! Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!
Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére,
Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban,
Hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni,
Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra!
Add meg Uram a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged hallgatnálak, és
Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri mondani az igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb, hatalmas ajándékát!
Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló lenne!
Ne azt add, Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!”
Akihez nehéz helyzetben fordulhat
Szent Józsefet csendes hűsége, engedelmessége; az, ahogy szolgálta a Szent Családot Jézus gyermekkorában, az egyik leginkább kedvelt szentté tették.
- József a hallgatás embere Egyetlen szavát sem jegyezték fel az evangélisták. József hallgat és teljesíti kötelességét. Csendes engedelmessége és családjáról való lelkiismeretes gondoskodása példaként áll előttünk.
- József a munka embere A nehéz ács munka Józsefnek nem csak kenyérkereset, nem teher, hanem az öröm forrása is. Szolgálat a rábízott családért és egyfajta istentisztelet. József tudja, hogy Jézus megváltó művén dolgozik, s mindennek tudatában van akkor is, amikor nehéz a munka.
- József a hit embere Akkor lesz a hit embere, amikor elfogadja Isten felvilágosítását. Fölismeri Isten szavát, és hisz abban, hogy Isten kezdte meg megváltó működést Mária által. Mit mond ma nekünk József? Mi az ő örök tanítása számunkra?
Isten akkor lesz emberré, amikor hisznek igéjében, és jóságát megvalósítják. Ezt tette Mária, ezt tette József. Merjünk hinni Isten gondviselésében, mint József. Vegyük komolyan, hogy belenyúlt életünkbe, mellettünk van a reménytelen helyzetekben is. Merjünk rá támaszkodni akkor is, amikor emberileg nincs kiút, nincs válasz.
Higgyük, hogy egyedül Isten szava tudja meghozni a megoldást. E hit mellett merjünk egymás iránt jók lenni mindig.
Gondoljunk Szent Józsefre, különösen nehéz helyzetekben. Legyen példaképünk és kérjük közbenjárását, hogy tudjunk hinni, és mindig tudjunk jók lenni egymás iránt.
Dr. Gyürki László ny. plébános
Ó, Szent József, ki oly nagy és erős védelmezőnk vagy, és kérésed oly gyorsan jut el Isten trónja elé, eléd helyezem minden aggodalmamat és kívánságomat.
Ó, Szent József, támogass hathatós közbenjárásoddal, és kérd isteni Fiadtól, áldjon meg engem minden lelki ajándékkal, Krisztus, a mi Urunk által, hogy mennyei segítségedben részesedvén hálát és hódolatot adhassak a legszeretőbb Édesapának.
Ó, Szent József, soha nem unom meg szemlélni, ahogy Jézus alszik a karodban; közeledni sem merek, amíg Ő alszik a szíveden. Helyettem is öleld át szorosan, adj egy csókot a fejére a nevemben, és kérd meg, hogy viszonozza a csókot, amikor majd utolsót lélegzem. Szent József, haldoklók védőszentje, imádkozz értem! Ámen.
A legrövidebb ima
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem.
Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt.
Egyedül az anesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll.
Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt... A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész.
Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
-* Domine ! ... Ámen !* - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !...Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- *Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...*
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- *Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...*
A versszakot már öten fejezzük be:
- *Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.* *Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten* ?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !
*Elgondolkodtató:*
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet... Nézz körül a világban! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok vesznek körül .. Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret, Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek, Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne... S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem, mert nem tudhatod, mi lesz holnap...*
Nagyböjt
A Nagyböjt a megújulás, bűnbánat és az öröm időszaka. Noha ez az öröm nem a húsvéti, első ránézésre csendes, észrevétlen, de egyidejűleg mégis sajátos mélysége van. Ennek oka az lehet, hogy a böjtben az ember igyekszik eltávolodni minden feleslegestől, a reá zúduló hiábavalóságoktól, amelyek a hétköznapok minden napján körülveszik őt, és önmagára akar találni.
A Nagyböjt az ünnepek ünnepére készít fel bennünket. Ez egy valóságos zarándoklat, egy lelki tavasz. Ezért ennek a lelki tavasznak az a feladata, hogy elvezessen bennünket ahhoz, hogy annak vége felé, ha csak egy kicsivel is, de jobbak legyünk, mint amilyenek korábban voltunk.
Mit is tehetünk annak érdekében, hogy valóságos legyen böjtölésünk? Néhány dolog a teljesség igénye nélkül, amit érdemes megfontolnunk, továbbgondolnunk személyes életünkre vonatkozóan:
1. Egyszerű étkezés.A böjt értelme nem abban rejlik, hogy ne vegyünk magunkhoz állati eredetű ételt – mert az étel önmagában nem visz minket közelebb Istenhez, sem pedig távolabb nem kerülünk Tőle.
2. Lemondani minden függőségről, vagy megszokásról.
Megszabadulásunk mindattól, ami bennünket leigáz.
3. Rendszeresen imádkozni.
Az imádság nélkül töltött böjt semmiképp sem mondható böjtnek.
4. Olvasni a Szentírást.
Nem könnyű kereszténynek lenni úgy, hogy nem ismerjük a Szentírást.
5. Eljárni az istentiszteletekre, templomba – hétköznapokon is.
A szentmisében, szertartásokon, vagy csendesen, személyesen találkozni az Úrral.
6. Megtisztítani elménket a hiábavalóságtól.
Az, hogy mennyire jár haszonnal a televízió, az internet és más dolgok kiiktatása a böjt idejére, – mindenki döntse el maga. Ami viszont mindenképp hasznos lehet, az pedig legalább egy lelkiséggel foglalkozó könyv elolvasása.
7. Megtenni azt, amire már régóta készülünk.
A böjt ideje – a pozitívumok ideje. A bennünk körvonalazódott, de be nem váltott ígéreteinkből, jóra való törekvésünkből megvalósítani – legalább néhányat.
Mindezeken túl, személyes böjti szabályzatot is kigondolhatunk magunk számára. Ezek sokfélék lehetnek, de a fő, hogy – komoly hozzáállást tanúsítsunk a böjttel szemben, tudatunk legmélyebb szintjén. Ugyanis a böjt ideje – pont az az időszak, amely az állandó erőfeszítés melletti megoldások követelményét állítja elénk.
A csend, a lélek csendje nagy segítség ezen a böjti úton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése