Az Iszlám Állam az iszlámot képviseli, mégpedig száz százalékosan.”
Ezek a szavak a katolikus iraki pap, Douglas Al-Bazi, Erbil
plébánosának szájából származnak. Al-Basi vendégszónok volt a Comunione e
Liberazione Közösség (CL) Riminiben rendezett találkozóján. Szinte senki
nem mert eddig ilyen világosan fogalmazni, mint ez az iraki katolikus pap,
aki testén viseli az iszlám sebeit. Erbil plébánosát kilenc évvel ezelőtt
rabolták el és kínozták meg a dzsihádisták. „Az első négy nap még inni sem
adtak semmit.”
Al-Bazi atya nem fogalmaz diplomatikusan, ahogy mostanában az iszlámmal
kapcsolatban dívik. Világos szavakkal kimondja, amit gondol. Ami mondani
akart, az nem egyezett meg azzal, amit a nyugati tanszékeken hirdetnek, és
amit szívesen hallgatnak. Az ő szavai annál inkább összhangban vannak
mindazzal, amiről a Közel-Kelet keresztényei beszámolnak.
Douglas Al-Bazi két keresztény menekülttábor lakóinak lelkigondozója Ankawa
mellett. „Egy évvel ezelőtt kora reggeltől késő estig keresztények ezrei
menekültek hozzánk.” Egy exodus, aminek még nincs vége, „mert a gyilkos
bandák tovább öldökölnek”. „Büszke vagyok, hogy iraki lehetek, szeretem
hazámat. Hazám azonban nem büszke arra, hogy én is egy része vagyok. Ami az
én embereimmel történik, az genocídium, népirtás. Kiáltom felétek: *Ne
konfliktusról beszéljetek. Ez népirtás!”*
Al-Bazi nem akar „mérsékelt iszlámról” hallani semmit. „Ha az iszlám
köztetek él, talán elfogadhatónak tűnik a helyzet. De ahogy valaki
mohamedánok között él, minden lehetetlenné válik. *Ha mi, keresztények
elhagyjuk országunkat, akkor ott nem marad többé senki, aki világosság és
sötétség között különbséget tudna tenni.”*
„Némelyek azt állítják, hogy olyan sok mohamedán barátom van, akik
szimpatikusak. Igen, persze, hogy szimpatikusak, itt, nálatok. Ott azonban
egészen más a helyzet.”
Ott a keresztényeket üldözik, vadásznak rájuk, bezárják, megkínozzák,
megölik őket. Minden eszközt bevetnek, hogy megtagadják keresztény hitüket,
ebbe tartozik a rituális tömeg-megerőszakolás, amit néhány iszlám országban
a büntetés egyik fajtájának tartanak. A Biblia birtoklása bűntett, a
szentmise celebrálása tilos. *„Visszaestünk az első vértanúk elrejtett
barlangokban ünnepelt titkos szentmiséinek a korába”,* mondta Erbil
plébánosa.
Al-Bazi atya minden nap kockáztatja, hogy a nyílt utcán gyilkolják le.
Ennek ellenére elfogadta a meghívást Riminibe, és erős hanggal szólt a
süketté vált Európához, ami olyan hangokat, mint az övé, nem akar hallani.
„Amikor kilépünk egy templomból soha sem tudhatjuk, hogy egy templomba
valaha még élve beléphetünk-e. Bagdadban az én templomomat is
felrobbantották, a szemem előtt. Gépfegyverrel lőttek a lábamba. Előbb vagy
utóbb valószínűleg meg fognak ölni.”
„Amikor elrablásom során láncra verve tartottak, láncom szemeit a
rózsafüzér imádkozására használtam. Nem könyörgök hozzátok segítségért. Nem
vagyok megfélemlítve, ahogy népem sem megfélemlített többé. *Úgy gondolom,
hogy meg fognak semmisíteni minket. De azt is gondolom, hogy az utolsó szó
mégsem az övék. Jézus azt tanította nekünk, hogy nekünk is hordanunk kell a
keresztünket, és mi, a Közel-Kelet keresztényei pont ezt tesszük. Nem az a
döntő, hogy keresztünket hordozzuk, hanem az, hogy a végsőkig vállaljuk
keresztünket. Készek vagyunk erre.”*
Beszéde végén Douglas Al-Bazi plébános figyelmeztette a nyugatot:
*„Ébredjetek
fel! A halálos kór ajtótok előtt áll. Benneteket is meg fognak semmisíteni.
**Mi, Közel-Kelet keresztényei vagyunk az egyetlen csoport, aki a Gonosz
arcát láttuk: az iszlámot.”*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése