Világosíts meg engem, ó áldott
Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek
hajlékából.
Tartsd féken elkalandozó
gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.
Harcolj keményen értem, és győzd
le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség
szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen
visszhangozzék a te dicséreted.
Parancsolj a szeleknek és a
viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el,
és nagy csöndesség támad.
Áraszd ki világosságodat és
igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld
vagyok, míg meg nem világosítasz.
Hullasd onnan fölülről
kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság
vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.
Egyenesítsd föl bűnök alatt
görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy
miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel
való foglalkozás.
Ragadj magadhoz engem, és
szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi
teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem
vigasztalhat.
Kapcsolj magadhoz engem,
szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged
szeretőt, és nélküled minden üres.
(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)
Első nap
“Hogy
pedig megfékezze, és csendben tartsa a négy természetes szenvedélyt - amelyek a
következők: az öröm, a remény, a félelem és a szomorúság, amelyeknek
összhangjától és békességétől függnek ezek és az összes többi javak - arra
nézve feltétlenül célhoz vezet a következő eljárás, mely azonfelül nagy
érdemeket is szerez, mert nagy erények gyakorlatára nyújt alkalmat:
Két
dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet.
Ne az
élvezetest, hanem a kellemetlent.
Ne azt,
amiben öröme telik, hanem azt, amiben nem telik öröme.
Ne azt,
ami megvigasztalja, hanem azt, amiben fáradnia kell.
Ne a
többet, hanem a kevesebbet.
Ne a
magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és a megvetettet.
Ne azt,
amiben van mit szeretni, hanem azt, amiben nincs szeretni való.
Ne
keresse a dolgokban azt, ami a legjobb bennük, hanem azt, ami a legrosszabb;
legyen szíve vágya a tökéletes lemondás, szűkölködés és szegénység Krisztusért,
s nélkülözése mindannak, amit a világ nyújthat.
Erre az
útra lépjen rá teljes szívvel és igyekezzék akaratát is ebbe az irányba
hajtani. Mert ha a szívét belefekteti ebbe a munkába, rövidesen nagy örömet és
vigasztalást fog benne találni, föltéve, hogy rendben és okosan tesz mindent.”
...
“Hogy az
ember tökéletesen szerethesse Őt,
Ne
keressen sehol másutt szeretetet.
Hogy
teljesen megismerje Őt,
Igyekezzék
semmiről semmit sem tudni.
Hogy
teljesen birtokába vehesse Ő,
Ne
kívánjon birtokolni semmit sem.
Hogy
egészen Őhozzá hasonulhasson,
Ne
legyen semmi semmiben.
Hogy
elérje azt, amit még nem élvez,
Arrafelé
kell mennie, ahol semmi öröm nincsen.
Hogy
elérje azt, akit még nem ismer,
Járjon
arra, hol mit sem ismer.
Hogy
eljusson ahhoz, amit még nem bír,
Járjon
arra, hol mi sem az övé.
Hogy
elérje azt, ami ő még nem,
Arra
kell mennie, hol ő semmi sem.”
Mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhoz jutást?
„Ha
bármiben meghátrálsz,
Kiteszed
magad a végleges bukás veszélyének;
Mert
hogy egyáltalán eljuthass a “minden”-hez,
Mindenben
teljesen meg kell magadat tagadnod.
S ha
eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tied lesz,
Öleld
magadhoz, anélkül, hogy bármit is kívánnál.
Mert ha
egyáltalán bármit óhajtanál bírni,
Nem
lehetne kizárólag Isten a te kincsed.”
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XIII. fej., 106 o.)
***
Istenem, te vagy mindenben
minden. Ez a világ nem az én otthonom. Szent Pál örvendezett, mikor különféle
szenvedések és kísértések érték. Szent János atyánk a szenvedésben lelte örömét
és békéjét, kérte Tőled a szenvedést. Jézusom, ha együtt érzek veled a Golgotán,
melyet értem vállaltál, megvigasztallak. Uram, engedj engem részesülni fájdalmaidban.
Bármi történt vagy történjen
velem, tudom, hogy szereteted lángja bennem és értem ég, tudom, hogy mindent a
javamra fordítasz, még a bűneimet is. Uram, bízom Benned, Te legyőzted a
világot és a sátánt. Ha jól megy sorom, ha gorombaság, ha igazságtalanság,
betegség, szegénység, bosszúság ér, ha érzem, hogy nagyon elfáradtam, tudom,
hogy akkor mindez ajándék számomra, mert Te azt szeretnéd, hogy egyre jobban
bízzam Benned, egyre jobban szeresselek és Érted az ellenségeimet is. Azt
akarod, hogy a hitben egészen a Tied legyek mindenben, minden pillanatban.
Uram, köszönöm jóságodat. Ma örömöt szeretnék szerezni Neked...
„Örüljetek az Úrban szüntelenül!”
Tehát MOST is.
(15 perc elcsendesedés. Szemlélem
a feltámadt Jézus Krisztus sugárzó örömét, amint megjelenik Édesanyjának... Kérjetek,
és kaptok, hogy örömötök teljes legyen... )
Jézusom, Nélküled semmit sem
tehetek. Kérlek, vedd szívemet, tisztítsd meg és őrizd meg tisztának! Jézusom, a
Te örömöd az én erősségem. Minden a javamat szolgálja, abszolút minden, ezt nem
felejtem, mindig hálát adok neked Jézus mindenért. Mária, kérlek, te légy az én
emlékezetem. Jézusom, Szerelmem, a Te örömöd az én erősségem! Öltöztess engem,
Uram, a Te örömödbe és jóságodba, hogy akivel ma találkozom, vagy akár csak
gondolok is rá, megérezzen valamit a Te szeretetedből. Ámen.
Második nap
„A hit, mely magában véve
sötétség, megvilágítja a lelket, amely szintén sötétben van. (...)
4. Ezt akarja mondani Szent Pál,
midőn így szól: „Az Istenhez járulónak
hinnie kell, hogy ő van.” (Zsid 11,6), vagyis: hogy az ember Istenhez
közeledhessék és vele egyesülhessen, hinnie kell létezésében. Mintha csak azt
mondaná, hogy az, aki el akar jutni az Istennel való egyesülés fokára, ne
támaszkodjék tudására, érzelmeire, érzéseire vagy képzeletére, hanem higgyen Isten
létében, amely nem tartozik sem a tudás, sem az érzés, sem a képzelet körébe;
amellyel szemben tehetetlen minden érzékünk s amelyről ebben az életben sohasem
tudhatjuk, hogy milyen; sőt ha valaki ezen élet folyamán Istent még a
legtökéletesebb módon ismeri; érti és élvezi is, ez mind végtelenül távol van
attól, ami Ő valóságban s attól, amit az fog jelenteni, ha majd egészen a mienk
lesz. Ezért mondják Izaiás: „Oculus non
vidit, Deus, absque te, quae praeparasti expectantibus te” és Szent Pál „Oculus non vidit, nec auris audivit, ne cin
cor hominis ascendit, quae praeparavit Deus iis, qui diligunt illum”, hogy
amit Isten azok számára tartogat, akik Őt szeretik, azt soha szem nem látta,
fül nem hallotta, sem pedig ember szívében vagy képzeletében fel nem merült.
(Iz 64,4 és Kor 2,9). Ha tehát Isten azt akarja, hogy a lélek a kegyelem útján
tökéletesen egyesüljön Ővele már ebben az életben, mielőtt a másik életben
egyesülnének az örök dicsőség útján, amelyről azt mondja Szent Pál, hogy szem
nem látta, fül nem hallotta és élő ember szívébe fel nem hatott: egészen
világos, hogy ez a kegyelem és szeretet
általi egyesülés ezen élet folyamán csak úgy történhetik meg, ha a lélek
sötétben van mindarra nézve, amit a szem vagy a fül felfoghat, ami a képzelet
alkothat s amit a szív érezhet. Nagy
akadály tehát ezen Istennel való magasztos egyesülés útján, ha a lélek ragaszkodik valami
tudásához, érzelméhez, képzeletéhez, akaratához, vagy valami szokásához, vagy bármi más saját
dolgához; s ha nem képes azokról teljesen lemondani, és azokból kivetkőzni.
Mert mint mondottuk, az, Aki felé a lélek tart, messze felülmúl mindent, amit a
lélek tudhat, vagy képzelhet, tudjon bár vagy képzeljen még akkorát is; ezért
van mindenekfölött szüksége a nemtudásra. (... minden értéktelen salak Istenhez
képest ... a lélek természetfölötti módon fog látni.)”
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, IV.
fej., 121 o.)
János atyánk, te vagy “az én
emberem”! Köszönöm, Jézusom, hogy nem kívántam s nem is kerestem „látomásokat”,
Téged kerestelek, Téged szemléltelek az Eukarisztiában, az Egyházban, a
felebarátban.
Szent János atyám, mindent
szemétnek tekintettél, csak hogy Jézust megnyerhesd. Ó mennyire tetszik nekem,
hogy a Lisszabon-i káptalanon te nem mentél stigmatizáltat csodálni, hanem
inkább elvonultál Bibliát olvasni; vállaltad rendtársait megvetését. Továbbra
is a te lelki gyermeked szeretnék maradni, tarts meg engem barátságodban,
segíts közbenjárásoddal megmaradni a szűk ösvényen.
Jézus, te vagy a legjobb a
barátom. Nem én választottalak Téged, Uram, hanem te választottál ki engem,
hogy maradandó gyümölcsöt teremjek. A Te szerelmed emésztő tűz, nem tűr meg
vetélytársat.
(15 perc elcsendesedés.
Behunyt szemmel lélekben szentségimádás, a tabernákulum előtt, az isteni Fogoly
lábainál. Ahol a kincsem, ott a szívem. Uram, parancsold meg nekem, hogy Hozzád
menjek, csak Téged nézzelek... bánj velem úgy, ahogy Neked tetszik.)
Ez már nem csak a Barát hívása,
hanem a Jegyesé... Örvény hívja az örvényt... Lelkem sóvárogja segítségedet, és
szavaidban bizakodom. Ó Istenem, ne engedd, hogy valaki is elhagyja a nyájat; a
tévelygőket pedig vezesd vissza Egyházad Szívébe! Mindenki vágyódjon Szent
Tested és Véred után... Irgalmasság Atyja, adj nekünk szentéletű és bátor
papokat! Ámen.
Harmadik nap
„Mielőtt a következőkben
kifejtenők, hogy miképpen kell a lélek három tehetségének, az értelemnek, az
emlékezetnek és az akaratnak ebbe a szellemi éjjelbe, az isteni egyesülésnek
ezen eszközébe bemennie, ebben a fejezetben szükségesnek látjuk megmagyarázni,
hogy a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, amelyek úgy
viszonyulnak az említett tehetségekhez, mint azoknak sajátos, természetfölötti
tárgyai s azokra nézve az isteni egyesülés eszközei, hogyan hoznak létre
ugyanolyan űrt és sötétséget, mindenik a maga tehetségében, tudniillik a hit az
értelemben, a remény az emlékezetben, a szeretet pedig az akaratban.”
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VI. Fej., 130 o.)
„Ezen célból jól emlékezetbe kell
vésnünk (...) „Mely szoros a kapu és
keskeny az út, amely az életre viszen; és kevesen vannak, kik azt megtalálják.”
(Mt 7,14) Jól meg kell fontolnunk azt a hangsúlyt, amelyet az a szócska fejez
ki, hogy „mely”. Úgy hangzik ugyanis,
mintha azt mondaná: „sokkal szűkebb, mintsem gondolnád”. Ugyancsak meg kell
figyelnünk, hogy először a szűk kapuról beszél, amivel azt akarja kifejezni,
hogy a lélek csak akkor léphet be ezen a kapun – vagyis Krisztuson, aki kezdete
az útnak – ha először összehúzza magát (...) amit a szűk kapuról mond, azt az
ember érzéki részére, amit pedig a keskeny útról, azt szellemi, vagyis értelmi
részre vonatkoztathatjuk.”
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VII. Fej., 133 o.)
(Önmegtagadás: nem keresni
vigasztalást, lelki gyönyörűséget.) „Aki ellenben Istent magát keresi, az
nemcsak szívesen lesz enélkül is, meg anélkül is Isten kedvéért, hanem,
amennyire tőle függ, inkább választja Krisztusért mindazt, ami a lehető
legkellemetlenebb – jöjjön az akár Istentől, akár a világ részéről. Ez az Isten iránti igaz szeretet.”
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VII. Fej.,
136 o.)
(15 perc elcsendesedés.
Ami fájdalom ért a világ részéről, a vallásos emberek részéről, nem fogadtam
örömmel, le akartam rázni a keresztet... Nagy bűnös vagyok. Uram, múltamat a te
irgalmasságodra bízom, bocsáss meg nekem. Nyomorúság vagyok, semmi vagyok, de
mégis, Atyám, a Te gyermeked vagyok. Jézusom, értem szálltál alá a mennyből,
Neked semmi sem lehetetlen, bízom Benned. Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj
Jézusnál érettem!)
Uram, szólj hozzám! ... és felütöm a Szentírást:
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra
figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van;
nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.
Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet
fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak
népemnek, választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja
dicsőségemet. Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael!” (Iz 43,18-22)
Nem hívtalak segítségül, Jézus...
nem törődtem Veled, Jézus... Istenem, jogos a fájdalmad, a panaszod...kopogtattál
szívemen, és én süket maradtam... Jól ismersz engem, és mégis szeretsz.
Szereted Egyházadat, szüntelenül megújítasz minket. Mindenható Atyám, küldj
munkásokat aratásodba!
Én hűséges Jézusom és Szerelmem,
azt az igaz szeretetet akarom gyakorolni, amelyről Szent János atyánk beszél. Uram,
tégy engem szentté, ahogyan a Te Szent Szíved óhajtja. Ámen.
Negyedik nap
A puszta, meztelen igazságok
értelmi felfogása, (kinyilatkoztatások, ismeretek), csak olyan lélekkel
történnek meg, amelyik elérte az Istennel való egyesülést, mert hiszen ezek
maguk képezik az egyesülést.
5. Ezek ugyanis abban állnak,
hogy a lélek bizonyos értelemben megérinti az istenséget s úgy érzi Istent,
mint aki ott van közvetlen mellette. Élvezi tehát Istent, ha nem is világosan
és kézzelfoghatóan, mint az örök dicsőségben fogja tenni, de ezért ez az
érintés oly magasztos ismeretet közöl vele s oly élvezethez juttatja, hogy ez
az érzelem egészen a lélek mélyéig hatol. Az ördög pedig nem avatkozhatik bele
s nem képes azt utánozni, mert hiszen nem létezik semmi, ami ahhoz hasonló
volna.
6. (...) Vannak ugyanis ezek
között egyes olyan ismeretek és érintések, amelyek közül, midőn a lélek mélyén
előidézi őket, egyetlenegy is annyira meggazdagítja a lelket, hogy nem csak a
tökéletlenségekből gyógyítja ki – olykor olyanokból is, amelyek ellen egy
életen át hiába küzdött – hanem még meg is tölti erényekkel és isteni javakkal.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, II. Fej., 285 o.)
Az emlékezet kiüresítése
természetes, képzeleti és természetfölötti ismeretektől, annál nagyobb legyen
bennünk a remény.
7. (...) Minél inkább egyesül az
emlékezet Istennel, annál inkább veszti el a részletes ismereteket, s midőn
végre az egyesülés teljesen befejeződött, akkor már tökéletesen el is felejti
azokat. (...) Ekkor már cselekvései nem önállók, hanem azt, amit a lélek tesz,
Isten teszi. Isteni cselekvések tehát, mert hiszen, aki Istennel egyesül, az
Szent Pál apostol szavai szerint egy szellemmé lesz Ővele. „Qui autem adhaeret,
unus Spiritus est.”
10. Tegyük fel például, hogy az
ilyen állapotban levő személyt egy másik arra kéri, ajánlja őt Isten
kegyelmébe... Isten maga fogja akaratát ilyen irányba befolyásolni és arra
indítani, hogy imádkozzék érte. Ellenben, ha Istennek nem kell az imádság,
akármennyire erőltetné is a dolgot, nem lesz képes reá s nem lesz kedve hozzá,
hogy azért a másikért imádkozzék. Viszont máskor Isten maga fogja arra
indítani, hogy imádkozzék olyanokért, akiket sohasem látott s akikről sohasem
hallott.
Ilyen volt példának okáért
Istennek dicsőséges Szűzanyja, aki létének kezdete óta föl volt emelve a
tökéletesség eme magas fokára. Az ő lelkébe sohasem nyomódott semmiféle
teremtménynek képe, amely figyelmét Istenről elfordíthatta volna, s ő nem is
indult soha az ilyenek után. Minden cselekvését a Szentlélek irányította.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, II. Fej., 285 o.)
Jézusom, gazdag voltál, de értünk
szegénnyé lettél. Hozzánk lettél hasonló, a bűnt kivéve. Minden nyomorúságom
ellenére bízom Benned és vágyom arra, hogy egészen az enyém legyél. Uram, hogy
Te vagy az én osztályrészem, ezért remélek Benned. Az irgalom és áldás
tekintetével látsz engem Uram... az én imám is ilyen tekintet legyen minden
ember iránt. Az imában virrasztva, reményem újjáéled és örvendezek. Igen
Jézusom, Te képessé tettél engem a szeretetre, zsenge koromtól kiválasztottál a
kereszthordozásra, engem, a hűtlent és bűnöst... szeretlek Jézus.
Hűséges Édesanyám, rád bízom
értelmem és emlékezetem, imádkozz velem: mentsünk lelkeket Jézusnak és kérjünk
Tőle engedelmes és buzgó paokat, akik folytatják a megváltás munkáját és
áldozatát.
(15
perc elcsendesedés. Mint Szent János, a szeretett tanítvány, Jézus keblére
hajtom a fejem. Hallgatom Szent Szívének dobbanásait ... és panaszait. Ó
elutasított Szeretet! Mennyei Atyám, irgalmazz nekünk!)
Te egészen az enyém vagy s én
egészen a Tied vagyok... Uram, szenvedek, hogy annyira tehetetlen vagyok, hogy
nem tudok mindenkit megnyerni Neked. Istenem, több szeretetet kérek Tőled,
Érted és a lelkekért.
Jézusom, add meg nekem, hogy azt
akarjam, amit te akarsz, és ne akarjam azt, amit Te nem akarsz, tedd szívemet
egyszerűvé és tisztává. Ámen.
Ötödik nap
Ha természetfölötti benyomásokat
őrzünk meg emlékezetünkben az önteltség, a kevélységbe bűnébe visz, ez pedig
mások megvetésére vezet.
3. Hogy elkerüljék ezt a vészes
és Isten szemeiben utálatos hibát, két dolgot kell mindig szem előtt tartaniuk.
Az egyik az, hogy az Istenre vonatkozó jámbor gondolat és érzelem, akármennyire
is magasztos legyen, még nem erény. Nem az az erény, amit az ember ilyen
tekintetben önmagában érez, hanem ellenkezőleg, amit nem érez, tudniillik a nagy alázatosság, és saját dolgainak
mélységes megvetése (aminek mély gyökeret kell vernie a lélekben), nemkülönben
az a kívánság, hogy mások is hasonlóképpen gondolkozzanak róla. Ne akarjunk más
szívével beccsel bírni.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, IX. fej., 303 o.)
2. Szóval feltétlenül szükséges,
hogy a lélek üresítse ki önmagát és felejtse el a természetfölötti dolgoknak
részletes fogalmait és ismereteit, nehogy ezek által megakadályozza az
emlékezetnek a reményben történő, Istennel való tökéletes egyesülést.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XI. fej., 306 o.)
Alázatosság... Segíts, Uram, hogyan
verjen gyökeret a lelkemben az alázatosság?
A Te alázatosságodat szemlélem
Jézusom. Bizony, rejtőző Isten vagy Te. Keresztes Szent János atyám, végy engem
pártfogásodba, a te lelki gyermeked vagyok.
Jézus, a legjobban az
Oltáriszentségben szeretlek Téged. Az Oltáriszentségben adsz életet és erőt
Egyházadnak. Mindennap feláldozod Szent Szíved, hogy kegyelem és szeretet
áradjon Egyházad Szívébe, és az én szívembe. Mennyire kiszolgáltatott vagy a
pap kezében és hívek szívében, mennyire elhagyatott vagy a tabernákulumban!
Uram Jézus Krisztus, elhagytad
Atyád ölét, leszálltál a mennyből e siralom völgyébe, Szűz Mária szívébe és
méhébe, emberré lettél, egy közülünk... Ó Jézus, engedelmeskedtél Édesanyádnak
és Szent Józsefnek, a hóhéraidnak is alávetetted magad. A mennyben angyalok
dicsőítettek, és hódoltak előtted – itt a földön pedig káromoltak Téged. Szent
Arcod megközelíthetetlen fényességben ragyogott – itt a földön leköptek, arcul
vertek. Te vagy a dicsőség Királya, Te vagy a Szent... de itt a földön Szent Tested
vérben ázott, rongyokba öltöztettek, tövissel megkoronáztak, és nádszálat adtak
a kezedbe. Atyád boldog ölelése helyett az ostorozás oszlopát és a kereszt
fáját ölelted. Szerető és szenvedő Szíved átszúrták. Szenvedni, szenvedni és
meghalni...
(15 perc elcsendesedés.
Uram, lelkem a porban hever, önts belém életet, neked adom a szívem.)
Ó Istenem, milyen értékes lehet a
lélek, ha így szeretsz minket!!! Jézusom, adj minden embernek inni az Élet
Vizéből, áraszd ki Lelkedet, hadd perzselje fel a közömbösséget, a bűnt... Teremtő
Istenem, ne engedd meg, hogy egy lélek is leváljon a titokzatos Testről vagy
elkárhozzon, ne legyen hiábavaló Szent Fiad kínszenvedése és Szent Vérének
ontása! Ámen.
Hatodik nap
Ne tapadjon akaratunk semmi
teremtményhez. Ne leljük örömünket érzéki, anyagi, erkölcsi, szellemi,
természetfölötti javakban, hanem az akarat erejét és örömét Istenre kell
irányítani. Ne akarjunk Istenen kívül mást birtokolni, legyen az szent hely, tárgy,
sok mindenféle ájtatossági gyakorlat és ceremónia, vagy akár egyházi hivatás,
valamilyen karizma.
1. Arra a hiú kedvtelésre, s arra
a valamelyes birtoklási örömre, amely az említett dolgokra vonatkozólag sok
emberben megvan, még valahogy szemet lehetne hunyni, ellenben az a vakbuzgó
ragaszkodás és az a teljes hiánya az egyszerűségnek a hit dolgában, amellyel
egyes félművelt emberek által terjesztett ájtatossági gyakorlatok irányában
viseltetnek: az már igazán tűrhetetlen.
3. Ami pedig még rosszabb s
egészen elviselhetetlen, az az, hogy ceremóniáik elvégzése után érezni vélik
önmagukban azoknak a hatását; s azt állítják, hogy elnyerik azt, amit kérnek;
és pedig nézetük szerint ez kizárólag az ő szertartásos imáiknak tudható be. Ez
pedig mind valóságos istenkísértés és súlyos megbántása Istennek. Annyira, hogy
Isten sokszor szabadjára ereszti az ördögöt, hadd szedje őket rá; ez utóbbi
pedig azután olyan dolgokat éreztet és hitet el velük, amelyek ugyancsak nem
üdvösek a lelkükre nézve. De erre rá is szolgálnak azáltal, hogy ilyen
birtoklási érzéssel viseltetnek saját imáik irányában s nem azt óhajtják, hogy
Isten akarata teljesedjék, hanem azt, hogy inkább az övék legyen meg. Az
ilyenek, mivel nem Istenbe helyezik egész bizalmukat, sohasem fognak jól járni.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLIII. fej., 401 o.)
1. (...) Mert vannak egyesek,
akik inkább a saját kívánságuk teljesülésén dolgoznak, mint Isten dicsőségén.
Igaz ugyan, hozzáteszik, hogy csak akkor teljesedjék a kérésük, ha Isten
dicsőségére szolgál, ellenkező esetben pedig nem: de azért olyan erős a birtoklási
kedvük és hiú örömük kérésük tárgyára vonatkozólag, hogy túlzó módon és
tolakodva könyörögnek érte. Pedig talán jobb volna, ha reájuk nézve fontosabb
dolgokat adna meg nekik az Úr, például azt, hogy a lelkiismeretük amúgy
igazában megtisztuljon; hogy alaposan megértsék, mi szükséges lelkük üdvösségére;
s hogy mellőzzék mindazokat az egyéb kéréseket, amelyek nem erre vonatkoznak. Így
azután, ha elnyernék azt, ami a legfontosabb, megkapnák és pedig kérés nélkül a
többit is mind, amennyiben hasznos reájuk nézve; és pedig könnyebben megkapnák,
mintha előzőleg az egész erejüket belefektetik az érettük való imába.
2. Mert hiszen ezt ígérte meg az Úr
az evangéliumban, mondván: «0uaerite ergo
primum regnum Dei, et justitiam ejus, et haec omnia adjicientur vobis».
«Keressétek azért először Isten országát és az ő igazságát; és ezek mind hozzá
adatnak nektek.» (Máté 6, 33.) Az ilyen kérés és kívánság leginkább van neki
kedvére; már pedig, ha el akarjuk érni Őnála a mi szívünk vágyait, arra nincs
jobb mód, mint az, hogy azért a dologért imádkozzunk a leghathatósabban,
amelyik leginkább van Neki kedvére. Mert akkor nemcsak azt adja meg nekünk,
amit kérünk tőle, vagyis az örök üdvösséget: hanem megadja kéretlenül mind azt
is, ami hasznunkra van, ami jó nekünk; amint azt Dávid is kifejezi egyik
zsoltárában e szavakkal: «Prope est
Dominus omnibus invocantibus eum; omnibus invocantibus eum in veritate.» «Közel
van az Úr mindazokhoz, kik őt segítségül hívják; mindazokhoz, kik őt segítségül
hívják igazságban.» (Zsolt. 144, 18.) Már pedig azok hívják Őt igazságban,
akik a legigazabb dolgokat kérik tőle, amilyen például az örök üdvösség.
«Voluntatem timentium se faciet et deprecationem eorum exaudiet, et salvos
facíet eos. Custodit Dominus omnes diligentes se.» Mert ezekről mondja
ugyanott: «Meg fogja tenni akaratát
azoknak, akik félik Őt és meg fogja hallgatni kérésüket; s üdvözíteni fogja
őket. Mert megőrzi az Úr mindazokat, akik igazán szeretik Őt». (Zsolt. 144,
19.) Ami pedig ezt a Dávid említette isteni közellétet illeti, azt nem másra
kell érteni, mint arra, hogy készséggel teljesíti minden óhajukat s megad nekik
még olyant is, amiről eszükbe sem jutott volna, hogy kérjék tőle. (...)
4. (...) Mert hiszen az csak
világos, hogy amikor tanítványai kérték, tanítsa meg őket imádkozni, akkor
elmondott nekik mindent, amire szükség van s a mi nélkül a mennyei Atya nem
hallgatná meg az embert. Már pedig Ő mindössze arra a hét kérésre tanította meg
őket, amelyekből a Miatyánk áll s amelyek magukba foglalják összes testi-lelki
szükségleteinket. (...)
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLIV. fej., 405 o.)
Mivel pedig az öröm (mint
szenvedély, természetes hajlam) az akaratnak ezen szája, vagyis hajlam révén
elégíti ki önmagát, beszélni fogunk arról, hogy hányféle eledelt képes magához
venni. Mindezen eledelektől mentesítenünk kell, hogy a száj üres lévén minden
kézzel fogható falattól, ne éhezzék másra, mint Istennek felfoghatatlan
akaratára.
(Keresztes Szent
János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLV. fej., 413 o.)
(Ezzel végződik a Kármelhegy útjának ránk maradt
kézirata, amely körülbelül kétharmada az egésznek. A többi elveszett.)
Uram, most
már tudom, hogy akármit megtehetsz. Bocsáss meg nekem, hogy imáimból hiányzott
a tudás. Adj nekem, Jézus, értelmet, hogy megértsem parancsaid. Istenem, a Te
szavad örökké megmaradó kőszikla, mint az Ég dicsősége. Örömmel tekintek rád
Jézus, mivel szavadra hagyatkozom, Te állsz a jobbomon, meg nem inoghatok.
(15 perc elcsendesedés. Kérlek, Jézusom, imádkozz
velem és bennem, taníts meg engem is imádkozni, szüntelen imádkozni.)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
Ámen.
Hetedik nap
5. (...). Eléggé kitűnik már
ebből is, mennyire rászorulnak arra (a kezdők), hogy Isten előbbre segítse
őket. Ez pedig azáltal történik, hogy belehelyezi őket a sötét éjszakába,
amelyről most fogunk beszélni. Ebben azután Isten elválasztja őket e lelki
örömök és élvezetek édes anyatejétől; lelki szárazságokat és belső sötétséget
bocsát reájuk; letisztogatja róluk mindezeket a gyarlóságokat és
gyerekességeket és egészen más úton vezeti őket az erények megszerzésére. (...)
(Keresztes Szent
János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, VIII. fej., 32 o.)
1. Ez az éjszaka, amely, mint már
mondottuk, a szemlélődés éjjele - az emberi természet két részének megfelelően
kétféle sötétséget, illetve tisztulást okoz a lelkiemberekben, tudniillik
érzékit és szellemit. Ily módon az egyik éjszaka vagyis tisztulás, amely
tisztítja és megmezteleníti a lelket, az érzéki részt éri s azt teszi
alkalmassá a szellemiekre; a másik éjszaka pedig a szellemi tisztulás, mely
tisztítja és megmezteleníti a léleknek szellemi részét, alkalmassá téve és előkészítve
azt az Istennel való szerető egyesülésre. Az érzéki éjszaka egészen közönséges
és sokaknál előfordul; ebbe jutnak bele azok a kezdők, akikről az imént
beszéltünk. A szellemi éjszaka nagyon kevesek kiváltsága; ebbe már csak azok a
haladók és a gyakorlottak jutnak bele, akikről később lesz szó.
2. Az első éjszaka vagy
tisztulás, keserves és rettenetes az érzéki rész számára. A második
összehasonlíthatatlanul keményebb, mert, amint majd kifejtjük, ijesztő és
félelmetes a szellemre nézve. Első helyen áll és időrendben is először
következik be az érzéki éjszaka s azért mondunk majd róla egyet-mást, de csak
röviden, mivel közönségesebb jelenség lévén, eleget írtak már róla mások.
Igyekszünk minél előbb áttérni a szellemi éjszakára, s főképen azzal akarunk
foglalkozni, mivelhogy erről nagyon ritkán történik említés akár élőszóban,
akár írásban s kevés embernek van ezen a téren tapasztalata. (Scaramelli
szerint Keresztes Szent János és Szent Terézia az elsők, akik bővebben írnak
róla. V.ö. Mysth. Theol. III. kötet, 389. oldal.)
(Keresztes Szent
János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, VIII. fej., 33 o.)
1. (…) Ez pedig azokban, akinek
az a rendeltetésük, hogy utána (az érzéki rész tisztulása után) belépjenek a
másikba, tudniillik az ennél súlyosabb szellemi éjszakába s azon keresztül
eljussanak az Istennel való szerető egyesüléshez (mert rendesen nem
valamennyien, sőt csak nagyon kevesen érik azt el), súlyos szenvedésekkel és
érzéki kísértésekkel szokott együtt járni, amelyek hosszú ideig tartanak, habár
egyesekben hamarább végződhetnek, mint másokban. Egyesekre ugyanis rá van
eresztve a pokoli sátán, a paráznaság szelleme, aki utálatos és erős
kísértésekkel ostorozza érzékeiket és rút eszmékkel és képekkel kínozza
szellemüket. Ezek a képek nagyon elevenen jelennek meg a képzelőtehetségben s
oly kor nagyobb kínt okoznak a halálnál.
2. Máskor a szellemnek ehhez az
éjszakájához ráadásul még a káromkodás szelleme is hozzájárul, ez aztán összes
eszméiknek és gondolataiknak közibe szövi a legrettenetesebb káromkodásokat s
olykor akkora erővel sugallja azokat a képzelőtehetségnek, hogy az illető majd
hogy ki nem mondja a káromlást, ami nagyon súlyos szenvedést okoz.
3. Máskor meg egy másik utálatos
szellem zúdul reájuk, amelyet Izaiás úgy nevez, hogy a szédülés szelleme. Nem
viszi őket bukásba, hanem kínozza őket. Teljesen elhomályosítja az érzéki részt
s eltölti ezernyi aggodalommal és fennakadással, amelyek az ő nézetük szerint
annyira indokoltak és oly bonyolultak, hogy soha semmiben sem tudják magukat feltalálni,
sem pedig valami tanácsban vagy gondolatban megnyugodni. Ez azután egyike a
legsúlyosabb megpróbáltatásoknak, amelyek csak érhetik az embert ennek az
éjszakának a folyamán s nagyon közel áll ahhoz, ami szellemi éjszakában
történik.
4. Ezeket a viharokat és
szenvedéseket Isten ebben az érzéki éjszakában és tisztulásban rendesen azokra
küldi, akiket azután a másikba akar belevezetni (habár nem valamennyien mennek
át), hogy ily módon, ezen ostorozások és arculütések között érzékeik és
tehetségeik fokozatosan megszerezzék a szükséges gyakorlatot, előkészületet és
edzettséget a Bölcsességgel való egyesüléshez, amelyet amott fognak elérni.
Mert ha a lélek nem ment át ezeken a kísértéseken és tapasztalatokon s nem
állta ki a próbát a kísértések és szenvedések tüzében, akkor az ő érzéki része
nem képes eljutni a Bölcsességhez. Ezért mondja Sirák fia könyve: «Qui non est
tentatus, quid scit? Qui non est expertus, pauca recognoscit». «Ki nem
kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset tud». (34, 9-10.) (…)
5. Hogy azonban meddig marad a
lélek az érzéki résznek erre a böjtjére és penitenciájára fogva, azt biztosan
nem lehet megmondani; mert nem mindenkiben egyenlő lefolyású s nem jár
ugyanazokkal a kísértésekkel. Ezt kizárólag Isten akarata szabja meg, aszerint,
hogy az illető lélekben több vagy kevesebb-e a gyarlóság, amelyet ki kell
belőle tisztogatni. De meg azután azon szeretet fokához képest is, amelyre
Isten föl akarja emelni, jobban vagy kevésbé, hosszabb vagy kevesebb ideig
fogja megalázni. Akiben van elegendő életrevalóság és erő ahhoz, hogy nagyobb
fokú kínt tudjon elviselni, azt gyorsabban tisztítja meg. Míg ellenbe a
gyöngéket nagyon enyhén, gyönge kísértések közepette, hosszú idő alatt vezeti
át ezen az éjszakán s rendes üdüléseket enged érzéki részüknek, hogy meg ne
hátráljanak. Az ilyenek azután jó későn érik el a tökéletes tisztaságot ebben
az életben, némelyek pedig soha. Mert igazában nincsenek sem egészen benne
ebben az éjszakában, sem egészen kívüle. Mert bár nem is mennek belé mélyebbre,
azért olykor, néhány napra mégis próbára teszi őket, hogy e szárazságok és
kísértések révén megőrizzék alázatosságukat és önismeretüket. Viszont máskor,
időről-időre segíti őket vigasztalásaival, nehogy elcsüggedve
visszaforduljanak, s a világban keressenek vigasztalást. (..)
(Keresztes Szent
János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, XIV. fej., 61 o.)
(15 perc elcsendesedés. Jézusom, aki téged lát,
látja az Atyát, Te az én testvérem vagy! A Szentháromsághoz a kulcs: a
szeretet. „Evezz a mélyre...”)
Uram Jézus Krisztus, köszönöm
neked Egyházadat, melynek a leánya lettem, mindez a Te akaratodból és
kegyelmedből történt. Taníts meg engem, Uram, az engedelmességre és a
szeretetre, egyedül Te ismered igazán szenvedéseim és örömeim, hadd legyek a Te
szerelmednek zsákmánya, a lelkek és Egyházad javára. Ámen.
Nyolcadik nap
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.
(Keresztes Szent
János: A lélek dala)
(Szellemi tisztulás kínos és
félelmetes, a lélek azt hiszi, számára mindennek vége...)
1.Hogy jobban megvilágosítsuk a
mondottakat és a mondandókat, azt akarjuk itt megjegyezni, hogy ez a tisztító
és szeretetteljes ismeret vagy isteni fény, amelyről szó volt, éppúgy
viselkedik a lélekkel szemben, éppúgy tisztítja és készíti elő a vele való
tökéletes egyesülésre, amint teszi azt a tűz a fával, amelyet önmagához akar
áthasonítani. Mikor ugyanis az anyagi tűz megtámadja a fát, első dolga, hogy
elkezdi szárítani, kiűzi belőle a nedvességet, úgyhogy a fa valósággal kisírja,
kikönnyezi magából a benne levő vizet. Azután pedig feketévé, sötétté,
csúnyává, rossz szagúvá teszi; mikor pedig lassan-lassan kiszárad, fokozatosan
világosabbá alakítja át s kidobja belőle azokat a sötét és csúnya
tulajdonságokat, amelyek útját állják meggyulladásának, végül pedig elkezdi
kívülről megtüzesíteni és izzóvá tenni, úgyhogy hasonlóvá és épp olyan széppé
lesz, mint maga a tűz. Mikor azután egyszer ennyire van, akkor már a fában nem maradt
meg semmiféle, a fát jellemző cselekvés vagy szenvedés s eltekintve attól, hogy
mennyiség és súly tekintetében nem olyan könnyed és finom, minta tűz, egyébként
ez utóbbinak sajátságait vette föl és annak hatásait gyakorolja, mert száraz s
mint száraz anyag izzó s mint izzó anyag melegít, fényt áraszt és világít s
azonkívül sokkal könnyebb, mint azelőtt volt. Mindezeket a sajátságokat a tűz
hozza benne létre.
2.Ilymódon kell gondolkoznunk e
szemlélődésnek isteni, szerető tüzéről is, amely, mielőtt a lelket magával
egyesítené s magához hasonlóvá tenné, először kitisztogatja belőle az összes
ellenkező tulajdonságokat. Napfényre hozza csúnyaságait; feketévé s homályossá
teszi; olyannyira, hogy rosszabbnak látszik, mint azelőtt volt.
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A
lélek sötét éjszakája, X. fej., 97 o.)
(15 perc
elcsendesedés. Jézusom, azért jöttél, hogy a bűnösöket hívd, nem az
igazakat. Uram Jézus, tüzet hoztál a földre s azt akarod, hogy lángra
lobbanjon. Tedd meg, én Uram, én Istenem – rajtam kezdjed, vidd végbe azt, amit
elkezdtél.)
Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva keres a lelkem,
a száműzetés földjén irgalmad és szereteted szilárdan tart engem. Ámen.
Kilencedik nap
28. Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzőm
S tisztem nincs semmi más,
Egyetlen dolgom: őt szeretni.
A mai naptól nem láttok s találtok,
Mondjátok: elveszett;
Minthogy szerelmemben bolyongva
Elvesztettem magam, s ez lőn szerencsém.
(Keresztes Szent
János: A szellemi páros ének)
2.Meg kell jegyeznünk, hogy
mindaddig, amíg a lélek el nem jut a szerető egyesülés ezen állapotába, illik,
hogy gyakorolja a szeretetet úgy a tevékenység, mint a szemlélődő élet terén.
Ellenben, mikor már elérte azt, nem hasznos reá nézve, hogy olyan külső
munkákkal és gyakorlatokkal foglalkozzék, amelyek, ha még annyira Isten
dicsőségére szolgálnak is, bármi csekély tekintetben akadályozhatnák annak az istenszeretetben való létezésének
állapotát. Mert egy kevés ebből nagyobb érték Isten és a lélek szemében,
mint azokból akármennyi sok, sőt az Anyaszentegyházra is hasznosabb az ilyen
látszólag semmit sem tevő ember, mint azok a többi dolgok mind összevéve. Éppen
ezért Mária Magdolna, habár prédikálásával sok jót tehetett volna, s később is,
tekintve, hogy mennyire óhajtott Jegyesének kedvében járni és az Egyháznak
hasznára lenni, igen sok lelket téríthetett volna meg, mégis félrevonult,
harminc esztendőt töltött a pusztában és teljesen ennek a szeretetnek szentelte
magát. Úgy fogta fel ugyanis a dolgot, hogy ily módon minden tekintetben többet
ér le, mert az Egyháznak rendkívüli hasznára szolgál csak egy csepp is az ilyen
szeretetből.
(Keresztes Szent
János művei, II. Kötet, A szellemi páros ének, XVIII.versszak., 341 o.)
(„az istenszeretetben
való létezés” A létezés szót itt ellentétben használja a cselekvéssel.
Istennek lángoló szeretetében lenni
többet ér, mint Istenért bármit is tenni.
A Megváltó életének legértékesebb része az a három óra a kereszten, amikor csak
volt és nem tett. Isten el tud lenni működésünk nélkül, de szeretetünkért
eped.) (A fordító megjegyzése.)
(15 perc elcsendesedés. Istenem, Te vagy a
Szeretet. )
„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az
Istenben marad, s az Isten is benne marad”. Ez az én utam is, a szerető
szemlélődés a mindennapi kenyerem, Jézusom, kérlek tarts meg engem a Te
szeretetedben! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése